Kislányunk év vesztes -értsd októberi születésű-, ami a mai magyar szülőnknek csak azt jelentheti, hogy amennyiben a minden év szeptemberében rendelkezésre álló óvodai helyeket már feltöltették a 3 éves kort folyó év augusztus 31-ig már betöltött jelentkezőkkel úgy a utódjuknak esélye sincs automatikusan a lakóhelye szerinti állami óvodába bekerülni.
Mit tehet a témában még tapasztalatlan és napi minimum 8 órában dolgozni kényszerülő átlag szülő mint amilyenek mi is vagyunk:
Rohanunk, könyörgünk, alkudozunk, ámítunk, ígérünk -én már néha fenyegetek is- hátha mégis találunk egy kiskaput amivel a gyermekünket az amúgy túlzsúfolt és valljuk meg az esetek többségében eléggé lepukkant valamelyik körzeti óvodába bejuttassuk.
Megpróbálunk keresni valamilyen alternatív megoldást, azaz ha hajlandó is rá a nagyszülőt, testvért, sógort, komát stb. ha csak időlegesen is de bevonni a felügyeletbe, bébiszittert keresgélünk de persze horror áron sem találunk megfelelőt. Végső elkeseredésükben már arra gondolunk, hogy visszavisszük az amúgy teljesen szobatiszta és értelmes mondatokban beszélni képes csemeténket a bölcsődébe, ám akkor teljesen váratlanul az interneten belebotlunk egy weboldalba: Magán óvoda állami akkreditációval vállal gyermekfelügyeletet kis max. 10-12 fős csoportokban. Nosza, ez kell nekünk! Találkozót beszélünk meg a főóvónővel valamint a kiscsoportot vezető óvónénivel. Megérkezésünkkor kedves és igen esztétikus a fogadtattatás -na pláne, hogy a leendő kiscsoportos óvónéni igen esztétikus látványt nyújt és ezt tudja is magáról hiszen forró nadrágban feszít… sicc!-. Végigjárjuk az átalakított óriás családi házat. Tetszik amit látunk és hallunk és még az ára is elfogadható számunkra. A gyerekeket szervezett formában úszni, korcsolyázni, táncolni, lovagolni viszik. Lehetőség van igény szerint furulya tanulásra is. Logopédus valamint drámapedagógus is foglalkozik a gyerekekkel. Minden nap kis csoportban foglalkozások majd délután közös játék, havi egy gyermekszínház és természetesen teljes ellátás. Már egy kicsit gyanakszunk, hogy ez mind túl szép, hogy igaz is legyen és a költségtérítésbe ez mind valóban belefér de megnyugszom, mert elégedettnek látszó porontyokat látok és a falakon legalább 4-5 évre visszamenőleg csoportképeket, rajtuk a boldog ballagó nagycsoportosokkal. Egymás tenyerébe csapunk és beíratjuk egyetlen leányunkat az intézménybe.
Azóta eltelt már több mint három év. Leányunk szeptemberben lesz első osztályos. Visszatekintve egyáltalán nem bántuk meg a döntésünket. Az vállalásokat maximálisan betartották, gyermekünk könnyedén és egyszerűen megismerkedett a sporttal, már egyenesen igényli a mozgást. Úszni nem szeret tehát nem erőltetjük de magabiztosan nagy kedvvel korcsolyázik, kisebb nagyobb döccenőkkel próbálkozik a tenisszel is, imád lovagolni. Szeptemberben avval jött haza, hogy szeretne megtanulni furulyázni, azóta heti kétszer jár oktatásra. Kiegyensúlyozott, magabiztos és igencsak elfoglalt ifjú hölgy lett belőle. Persze ehhez kellettünk mi szülők is de nagy része volt az óvodának is hiszen reggel 7-től este 17-ig minden hétköznap ott van.
Összefoglalva: ha a magánóvodai tandíj miatt anyagilag megterhelőbbek is voltak az elmúlt évek, úgy gondolom az teljesen megérte az áldozatot. Egyszer leültem és kiszámoltam, hogy mennyi pénzbe és időbe került volna ha minden a fent leírt “extra” szolgáltatást külön kellett volna megszervezni, oda eljutni és azokat finanszírozni. Érdekes lett az eredmény: pénzben és időben is minimum 20-30%-al többet kellett volna áldoznunk!
A fentiek tükrében mindenkit bíztatok ha megtehetik és megengedhetik az óvoda választásnál kellő körültekintés mellett vegyék fontolóra egy színvonalas magánóvoda lehetőségét is még akkor is ha anyagilag az elkövetkezendő évekre ezt megterhelőbbnek gondolják.
Végül de nem utolsó sorban azért csak óvatosan, mert itt sem minden arany ami fénylik! A megfelelő intézmény kiválasztásánál a kellő körültekintés és megfelelő referenciák megléte erősen ajánlott!